Erdélyi lelkészek és plébánosok örökségvédelmi képzése

     A Teleki László Alapítvánnyal közösen szervezett Erdélyi magyar települések épített örökségének inventarizációja program terepmunkái során gyakran szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a jobb körülmények között múzeumok értékes kincseként őrzött egyházművészeti tárgyak a szakszerűtlen tárolási körülmények miatt helyrehozhatatlanul károsultak, sok esetben őrzőik sem ismerik jelentőségüket. E szomorú tényekhez vezetett az örökségvédelemnek a teológiai oktatásban való nem kellő súlya is.
Továbbképzésünk fő célkitűzése a gazdag erdélyi egyházművészeti örökség értékeinek tudatosítása és a szakszerű tárolásuk, védelmük kérdéseinek megismertetése, figyelemfelkeltés a műemléképületek karbantartási és helyreállítási feladatainak jelentőségére. Az örökségvédelem gyakorlati feladatait és lehetőségeit erdélyi példákkal illusztráló előadásokon szerzett ismereteiket a hallgatók egyházközségük konkrét műemléki és a tárgyi örökséggel kapcsolatos problémáinak megoldására használhatják, ugyanakkor a képzés során olyan szemléletet sajátíthattak el, mellyel, szűkebb régiójukba visszatérve remélhetőleg lelkésztársaikra is hatással lesznek.

     Az erdélyi lelkészek és plébánosok örökségvédelmi képzésének megszervezésére 2004-2005 folyamán három részben került sor: 2004. novemberében zömmel a műemlékvédelem, műemlék-felújítás kérdéseihez kapcsolódó előadások hangzottak el, 2005. márciusában az egyházi ingóságok, műtárgyak, levéltárak védelméről, karbantartásáról, az Erdély területén folyamatban levő inventarizációs munkálatokról esett szó. Ennek a két főrendezvénynek a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont. 2005. áprilisában az Erdélyi Római Katolikus Püspökség székhelyén, Gyulafehérváron hangzottak el előadások mindkét témakörben, katolikus plébánosok illetve teológusok részvételével (a három előadássorozat részletes programját lásd mellékelve).

     Az előadások mindenki számára nyitottak voltak, de kiemelten a meghívott lelkészeknek és plébánosoknak szóltak. Az első előadássorozatra a püspökségek az egyházközségekben éppen zajló, vagy előkészületben lévő helyreállításokat figyelembe véve válogatták ki a résztvevőket, a második előadássorozat alkalmával pedig jelentős egyházi ingóságokkal rendelkező lelkészek illetve plébánosok egészítették ki a résztvevők listáját.

     A képzés során hangsúlyozottan törekedtünk arra, hogy az érintettek minél több gyakorlati ismeretre tegyenek szert. Ezt szolgálták a Székre, illetve Kalotaszegre szervezett tanulmányutak, ahol az elméletben bemutatott problémákat gyakorlatban is megszemlélhették a résztvevők.
Emellett minden alkalommal kiemelkedő fontosságúnak tartottuk a műemlékvédelem finanszírozásáról, pályázati lehetőségekről szóló előadások beiktatását.
     A lehető legszélesebb teret szenteltünk a résztvevő lelkészek és plébánosok egyéni műemlékes gondjai megismerésének és megvitatásának, ezt szolgálták a kerekasztal-beszélgetések illetve az előadások utáni felszólalások, beszélgetések.