Entz Géza (1913-1993)

      Több generáción át jelentős természettudósokat adó értelmiségi család sarjaként a budai ciszterci gimnázium elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1931-35 között történelem-latin-művészettörténet szakon végezte tanulmányait, Hekler Antal tanítványaként. 1937-ben doktorált A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig c. disszertációjával. Pályakezdőként a Szépművészeti Múzeumba került, ahol gyakornokként a fényképtár és a grafikai gyűjtemény rendezési munkáiban vett részt. 1941-ben a Kolozsvári Egyetem könyvtárába nevezik ki segédőrnek, ekkortól kezd erdélyi témákkal foglalkozni. 1945-ben a Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet Tanszékének vezetője lett docensként. Ezt a tisztséget 1950-ig töltötte be, amikor az egyetemi szerződését nem újították fel, ezért kénytelen visszatérni Budapestre. Kilenc évi kolozsvári működése egész további tudományos pályájára nézve meghatározó volt: Erdély művészete és a középkori építészet maradt egyik legjelentősebb érdeklődési területe.
      Budapestre való visszatérése után az akkor újjászerveződő műemlékvédelmi szervezetben vállal munkát, amelynek nemsokára egyik vezéralakjává válik, és az 1957-ben létrejött Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának megszervezésével és vezetésével bízták meg. A tudományos kutatómunkához kapcsolódó gyűjtemények szakszerű kezelésének megoldása, a helyreállításokat megelőző tudományos kutatások koordinálása mellett az ő érdeme a hivatal képző- és iparművészeti restaurátor részlegének kialakítása is. Ez utóbbi kapcsán merült fel a restaurátor utánpótlás kérdése is, melynek megszervezését ő kapja feladatul. 1966-tól meghatározó szerepe van a Képzőművészeti Főiskolán belül működő restaurátorképzés újjászervezésében. Életműve elismerésének méltó kifejezése az 1983-ban kapott Herder-díj.
      Ezzel párhuzamosan tovább folytatja a főként a középkori építészetre koncentráló kutató munkát. Legfontosabb kötetei, tanulmányai a máig alapvetőnek számító monumentális monográfiája a gyulafehérvári székesegyházról (1959), a nyugati karzatokról, a kerci ciszterci építőműhelyről, a budavári Mária-templomról szóló tanulmányai, a magyarországi gótikus építészetről készített összefoglaló kötete, valamint a munkásságát záró, erdélyi középkori építészetről írt kétkötetes munkája.