Az épített örökség inventarizációja Erdély magyarok lakta településein

       Az Európa Tanács egyik ad hoc munkacsoportja munkája nyomán "Útmutatót" jelentetett meg a kulturális örökség összeírásához, dokumentálásához.
Az útmutató bevezetőjében megállapítják, hogy az örökségleltáraknak alapvető szerepük van a történeti épületek, régészeti helyszínek, kultúrtájak, valamint az ingó tárgyi örökség megismerésé-ben, védelmében, bemutatásában és fizikai megőrzésükben, fenntartásukban. A leltárakban rendel-kezésre álló adatok, információk ismerete, jelentőségük felismerése nem csak az örökség védelme érdekében való egyetértés és a hatékony fellépés előfeltétele, de más vonatkozásban lényegbe-vágóak:
- az örökség gazdasági szempontokból való hangsúlyozása, bemutatása a kulturális turizmus, illetve a területfejlesztés terén
- a kulturális és közösségi identitás megerősítése regionális, nemzeti és nemzetközi szinten
- a rablás és tiltott műkincs-kereskedelem elleni összehangolt küzdelem
Az örökségleltárak alapvetően hozzájárulnak a közös örökségnek környezetünk lényeges alkotóele-meiként való megtartásában. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükségesek az örökségvédelem, a helyreállítás, megőrzés, tervezés, valamint nevelés céljainak elérésében.

       A kulturális örökség értéket képviselő emlékeinek fenntartása, megőrzése és továbbörökítése min-den nemzedék elsőrendű kötelessége. Az egészséges nemzetekben e felismerés által él a kulturális örökség oltalmazásának igénye, s annak tudata, hogy az elődök által felhalmozott javaknak nem kizárólagos birtokosai, hanem örökösei, meghatározott időre szóló használói.
A védelem célja nem lehet pusztán az értékek anyagi mivoltukban való megőrzése, hanem az, hogy az épített és tárgyi örökség legapróbb emlékeit a lehető legjobb állapotban, és az előző nemzedékek kultúrateremtő tevékenysége által közvetített szellemi információk felismerésével, és felismertetése révén tovább gazdagítva adjuk át az utánunk jövő nemzedékeknek. A francia Boissy d'Anglas traktátusában ezt már 1794-ben így fogalmazza meg: "őrizzétek a művészetek, a tudományok és az értelem emlékeit..." évszázadok hozománya ez, nem saját tulajdonotok. Csak akkor rendelkezhettek vele, ha biztosítjátok megőrzését."
Jól kell sáfárkodni ezzel az örökséggel, tehát élni vele, és nem felélni, mert ez a jövő nemze-dékeinek jussa is.

       Általánosságban az épített örökség megóvása "... elsősorban a műemlékek felvételében és össze-írásában, másodsorban azok fenntartására és helyreállítására vonatkozó tevékenységben, harmadsor-ban azok ismertetésében fekszik" összegezte mintegy száz esztendeje a szervezett magyar műem-lékvédelem létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerző báró Forster Gyula. Az épített örökség fel-kutatására, összeírására, s nyilvántartására irányuló inventarizáció a megelőző műemlékvédelem legfontosabb eszközeként összességében együtt, a már ismert és a még eddig fel nem ismert értékes örökség megismerését, fizikai és szellemi értelemben vett továbbörökítését szolgálják.

Előzmények, célok:

       A Teleki László Alapítvány/TLA és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal/OMvH (2001. júliusától Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) összehangolásával 1997 nyarán kezdődhetett meg az erdélyi, magyar települések kulturális, épített örökségének dokumentálása. A több évre tervezett kutatási program a kezdeményező hazai szervezetek és a németországi székhelyű Erdélyi Szász Kulturális Tanács (Gundelsheim), az erdélyi Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság (Sepsiszent-györgy), a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem-művészettörténet Szaka és a Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár), illetve a későbbiekben az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány (Kolozsvár) együttműködésében valósult, valósul meg.
A program alapvető célja egyrészt az erdélyi, magyar települések kulturális, építészeti örökségének minden részletre kiterjedő dokumentálása megóvásuk, fenntartásuk, megmaradásuk érdekében, másrészt a mára több civil és állami, szakmai szervezet között megvalósult együttműködésnek kö-szönhetően Erdély, már dokumentált, illetve folyamatosan felmérendő, gazdag épített örökségének összehasonlító vizsgálata, s tudományos igényű bemutatása.

       A kutatási program előkészítése gyanánt a német, a román és a magyar kutatók több ízben talál-koztak a szász kutatási program kiértékelő tanácskozásain, majd több közös, helyszíni bejárást tar-tottak, egy háromszéki magyar településen, Bikfalván, az első mintafelmérés, mintadokumentáció elkészítése ügyében. A mintadokumentáció elkészítését (1996) követően kerülhetett sor a kutatási program végleges megtervezésére, szakmai előkészítésére. Az erdélyi szász program vezetőjével egyetértésben, a sepsiszentgyörgyi KSJMT képviselője Benczédi Sándor javaslatára kutatási prog-ram első terepeként Kovászna megye egyik jellegzetes tájegységére, Erdővidékre esett a választás. Ez idő tájt (1997-ben) rögzítették a román és a magyar műemlékvédelem irányító szervezetei szándéknyilatkozatukban, hogy közösen segítik elő az együttműködés keretében és az Európai Bizottság támogatásával megkezdett erdélyi magyarlakta települések építészeti örökségét dokumen-táló program folytatását.
       A programot összehangoló TLA előbb az OMvH-val, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudomány-egyetemmel kötött megállapodást, melyek a magyar és román kulturális tárcák vezetői által 1999-ben aláírt kulturális és műemlékvédelmi együttműködési megállapodásokkal együtt tették lehetővé a kutatási program megvalósítását. A gyakorlati kivitelezés intézményes keretét, szakmai hátterét a hármas együttműködésben résztvevő szervezetekkel együtt a kutatásba bekapcsolódó erdélyi szak-mai szervezetek - helyi múzeumok és műemlékvédő egyesületek kutató munkatársai révén - biztosították.

A kutatási program leírása:

       Az erdélyi magyar települések épített örökségének feltérképezése, dokumentálása az erdélyi szász kulturális örökség 1992-ben megkezdett feldolgozásával összhangban történik. Ez az előzetesen ki-választott települések történeti, településszerkezeti fejlődésének, természeti, táji viszonyok, a helyi gazdasági, gazdálkodási sajátságok, a helyre jellemző népesség nemzetiségi megoszlásának, demog-ráfiai helyzete alakulásának, a településeken található épületegyüttesek morfológiai, vagy más, pl. az építőanyagok használata által meghatározott jellemzők vizsgálatán keresztül, az épített örökség minden részletre kiterjedő összeírását, dokumentálását jelenti.
Minden település előzetes vizsgálata kiterjed a táji környezet (földrajzi, topográfiai helyzet, vízrajz, a gazdálkodásból eredő táji, környezeti elemek, erdők, gyümölcsösök, szőlők, mezőgazdasági terü-letek) a település típusának, településszerkezeti sajátosságainak (a történeti állapotok dokumentálása régi térképek segítségével) és fejlődésének dokumentálására.
A feldolgozás, az adatok rögzítése az összes település jelenlegi határait figyelembevéve a jelenleg használatos 1:5000-es - digitalizált - alaptérképen történik. A dokumentációkban a már említett alaptérképen különböző színekkel jelzik az összes fontos építészeti, környezeti elemet (egyedi épü-leteket, együtteseket, mint pl. az erődtemplomokat, vagy a kastélyokat, az uradalmakat, stb.) kerte-ket, gyümölcsös- vagy szőlőskerteket, parkokat, a területen található folyóvizeket, tavakat, s ese-teként a műemléki védelemre javasolt területeket.
A dokumentációk tartalmazzák az összes értékes építmény, fontosabb objektum tömör, rövid, lé-nyegretörő - benne az összes értékes építészeti elem, feliratok - leírását, templomok, kastélyok ese-tében a leltárak, az épületegyüttesek összes elemének felsorolását (pl.: erődítések, temetők kerítései, temetői síremlékek, porták gazdasági épületei, istállók, magtárak, csűrök, stb.) továbbá a vizsgálat során kiválasztott legjelentősebb, legértékesebb és védett, vagy védettségre javasolt épületek rész-letes, építészeti felmérését (az épületek felmérését, homlokzatok rajzait, külső-belső díszítő elemek, festés, sgrafitto, faragott kőelemek, s más részletek felmérési rajzait).
Fotódokumentáció készült minden emlékről, s azon belül is a fenti leírásban részletezett elemekről, részletekről. A dokumentációt az egyes települések távlati összképét, s utcaképeket, terek, együt-tesek látképeit magába foglaló illusztrációs anyag egészíti ki.
A dokumentációk tartalmazzák
Az összes településről készülő összesítő dokumentációk tartalmazzák - manuális és digitális rögzí-tésben egyaránt:
- a települések 1: 5000.-es léptékű alaptérképeit, a vizsgálati eredmények grafikus megjele- nítésével, színezett ábrákkal,
- a települések helyszínen kitöltött kartotékjait, cédulaanyagát, s a listán szereplő épületek adatlapjait,
- a listán szereplő épületek fotóit (lehetőség szerint archív fotókat is!) együtt a települések és a történetileg, építészettörténetileg értékes együttesek fotóival,
- a legfontosabb emlékek felmérési rajzait,
- a fontosabb épületek jelenlegi állapotának leírását.

A dokumentálással együtt a kutatók rögzítették az egyes objektumok állapotát, kiemelve, ha a rossz állagú, de értékes épület megmentése érdekében sürgős felújításra van szükség.
A kutatási program eredményeként sor kerülhet egyes kiemelkedően fontos műemlékek mielőbbi megóvása, megmentése érdekében helyreállítási tervek készíttetésére és azok esetenkénti kivitele-zésre való előkészítésére is, ha sikerül a munkák anyagi fedezetét biztosítani.
A hosszú távú program keretében, amennyiben lesz a dokumentáláshoz szükséges elegendő anyagi fedezet, mintegy 1000 (erdélyi, partiumi, moldvai magyar) település vizsgálatára kerülne sor.

Az 1997-ben megkezdett I. ütem (Erdővidék, a mai Kovászna megye egyik jellegzetes kistája 19 településének épített öröksége) dokumentálási munkáihoz közös, magyar-német-román pályázatra először a brüsszeli Európai Bizottság (1997) nyújtott támogatást, majd az OKTK, az OTKA, s az OMvH, 2000-től pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatása segítette eddig a teljes program hosszú távú céljainak megvalósítását. A több évre tervezett kutatási program tényleges elindítása a brüsszeli Európa Bizottságtól elnyert támogatás révén válhatott valóra.
Az "Erdővidék épített öröksége" dokumentáló programban előirányzott feladatokat a Siebenbür-gisch-Sächsischer Kulturrat, s az OMvH szakmai segítségével a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, az Atelier "M" (Sepsiszentgyörgy), az OMvH szakemberei, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem-művészet-történet szakos, a Budapesti Műszaki Egyetem, s az Eötvös Lóránd Tudományegyetem építész, művészet-történész hallgatói végezték, tanáraik irányításával. A helyszíni bejárások eredményes-ségéhez nagyban hozzájárult Barót város Önkormányzatának, valamint a helyi egyházközségek lelkészeinek segítsége.

       Erdővidék a Székelyföld jellegzetes történeti-néprajzi kistája. Festői fekvése, továbbá mind a régió általános vonásaival egyező, mind pedig egyedi jegyei, peremvidék jellegéből fakadó sajátos vonásai, gazdag kulturális, épített öröksége érdekessé és vonzóvá teszik. Jellegzetes építészeti emlékei jól tükrözik a vidék kulturális hagyományait, gazdálkodási viszonyait. A mezőgazdaság mellett, a kézművesség fejlődése, majd a céhrendszer felvirágzása, a bányászat, a cserép- és téglagyártás, a vasgyártás erősen befolyásolta a vidék építészeti arculatának alakulását.

       A mostanra elkészült értékkataszter teljes dokumentációja 19 erdővidéki település összes műemléki értékel bíró objektumának adatanyagát, térkép és fotóanyagát, s építészeti felméréseit tartalmazza digitalizált feldolgozásban. A kutatási program sikeres végrehajtása eredményeként a számí-tógépes feldolgozásnak köszönhetően - Interneten keresztül is elérhető - gazdag adatbázis áll majd a tudományos kutatók, de más területek - településfejlesztés, kulturális turizmus - szakemberei rendelkezésére, elősegítve az er-délyi kulturális emlékek kutatását, többek között művészettör-ténészek, építészek, néprajzosok számára, s ennek nyomán a dokumentált örökség megőrzésében segítheti a műemlék-, illetve az örökségvédelem, s a településfejlesztés terén az épített környezeti és a természeti értékek megóvásáért tevékenykedőket.

       Ennek érdekében az elkészült dokumentációkat rövidesen átadjuk a Kovászna Megye Taná-csának további felhasználásra, s az értékes épített örökség fenntartásának, megóvásának elősegítése érdekében a települési önkormányzatoknak, s a tulajdonos egyházközségeknek, az egyes felekezetek központi testületeinek, az érseki, püspöki hivataloknak.

Sebestyén József

Budapest, 2003. november 08.