Debreczeni László vázlatkönyveinek digitalizálása

     Az Erdélyi Református Egyházkerület kötelékében működő Debreczeni László műemlék-felvevő, dokumentáló tevé-kenységét hosszú ideig igencsak szűk körű ismertség övezte. Entz Géza szorgalmazására a Debreczeni-rajzok másolatai még a 70-es években eljutottak az akkori Országos Műemléki Felügyelőség tervtárába, de a fotókópiák csak töredékét reprodukálták a több mint 2000 vázlatívet magába foglaló eredeti hagyatéknak. Szerencsétlen, vagy legalábbis előnytelen körülményként hatott ugyanakkor a Debreczenivel foglalkozó, egyébként gazdag, szakirodalom egyfajta egyoldalúságba-menő hozzáállása is, melynek eredményeképpen rajzolónk személye elsősorban és szinte kizárólag grafikusi érdemei kapcsán vált közismertté. Nem csoda, hogy a Torockó-vidéki és mezőségi haranglábaknak szentelt, dekoratív kivitelű, linóleummetszet- és tusrajz-sorozatok a szakírók széles táborát vették bűvöletükbe, de mondanunk sem kellene, ez a tény önmagában nem indokolja, nem indokolhatja az ugyancsak nagy értékű műemlék-felvételi vázlatok háttérbe szorulását.
     Az utóbbi években egyre több kutató fedezi fel és veszi igénybe az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevél-tárában őrzött vázlatkönyveket, ez a helyzet azonban nem mentesít attól, hogy szerzőjükről beszéljünk, sőt azt hiszem kötelességünk, hogy az egyre elterjedőbb rajzok alkotóját méltassuk, s a kritika, a tudományosság eszközeivel elemezve méltó helyére tegyük a magyar épített, illetve tárgyi hagyatékot megörökítők sorában.
     Mindebben, reményeink szerint előmozdító szerepe lesz a jelenlegi digitális archívumnak is, mely az elektronikus tárolás és sokszorosítás lehetőségét kínálva növelni fogja a hagyaték anyagának hozzáférhető-ségét, szélesebb utat nyitva ez által a vázlatokban tömörített, zömükben ki-aknázatlan, de ugyanakkor igencsak értékes adatok szakszerű hasznosításának irányában.

     Makkai Sándor püspök megbízásából és Kelemen Lajos biztatására Debreczeni László 1928-ban kezdi el az Erdélyi Református Egyházkerületben található műemlék-templomok felkeresését, rajzolását. A közel egy évtizedig tartó felvételezési munka eredményeképpen születik meg az a 2200 vázlatívet magába foglaló anyag, melyet teljes egészében reprodukálunk jelenlegi archívumunkban. 512 helység műemlék-templomát vizsgálva, az építészettörténeti érdekességek mellett, rajzolónk felfigyel az itt található berendezésekre, valamint a templomi felszerelés tárgykörébe tartozó klenódiumokra, úrasztali terítőkre is. Ugyanolyan előszeretettel közelíti meg a cintermek kerítőfalait ékesítő fakapukat, bejárókat, akárcsak a templomok közelében felfedezett síremlékeket, kopjafákat.
A sokszínű és rendkívül gazdag hagyaték igencsak hasznos és értékes; haszna és értéke elsősorban a tudományos célszerűségnek alárendelt és következetes-séggel alkalmazott felvételezési, adatgyűjtési módszerben rejlik, melynek köszönhetően Debreczeni munkája mind e mai napig alapvető forrásként járulhat hozzá a műtörténet, a műemlékkutatás és műemlékvédelem előrehaladásához.
A XIX. század második felében diszciplínákká szerveződött műtörténeti kezdeményezések az 1920-as évek végére, amikor Debreczeni László elkezdi műemlék-vázlatainak készítését, már jelentős lépéseket tesznek a tudományos tapasztalat színterén, erre az időre módszeri alapjaik is igen jól körvonalazódnak. És Debreczeni László mélyrehatóan ismeri e módszereket, pontosan tudja azt, hogy milyen műtárgyi részletek és adatok lehetnek célravezetők az ötvös-tárgyakkal, az építészettörténettel vagy éppen a műemlékvédelemmel foglalkozó számára, s ez utóbbiak tudatában alakítja ki saját vázlatolási módszerét. Nem véletlenül összpontosít a műrészletekre, a mesterjegyek, a feliratok rajzolására, az ötvös- és textiltechnikák lejegyzésére, a műemlék illetve műtárgy állapotának leírására, az alaprajzi szabálytalanságok, a falszövetben előforduló törésvonalak és elválások kiemelésére, egy olyan rendszerbe építve mindezeket, mely akár napjaink adatgyűjtési elvárásainak is bármikor megfelelne.
     Debreczeni idejében a műemlék-felmérés magyarországi gyakorlata már közel fél évszázados múltra tekint vissza. Rajzolónk láthatóan nagy hangsúlyt fektet elődei felmérési tapasztalatainak elsajátítására, stílusában és módszerében azonban mégis eltávolodik az előképektől. A tusban kihúzott és lavírozással látványossá tett rajzaikról híres Könyökivel vagy Huszka Józseffel ellentétben Debreczeni László, az esetek túlnyomó többségében megmarad a vázlatolásnál; ő egyszerűen vázlatol, azért, mert végső szándéka nem a műszaki szabványok szerint előállított építészeti felmérés, hanem a dokumentálás. Minden elődétől eltérő módon, egy földrajzilag is behatárolt cél szerint dolgozik: az Erdélyi Református Egyházkerület műemlékeit kell felkeresnie, és rajzi formában felvételeznie. E körülmény már önmagában nem ad lehetőséget arra, hogy időigényes rajz-technikát válasszon. A cél által megkívánt munkaütem azonban nem lesz a részletek rovására. Egyértelmű az, hogy a dokumen-tálandó terület nagysága miatt, rajzolónk nem fektethet ugyanolyan hangsúlyt minden egyes részletre, de egy következetességgel alkalmazott, előre kialakított szelekciós elv alapján sikerül kiválogatnia a felvételezett objektum azon részleteit és tulajdonságait, amelyek biztos érdeklődésre tarthatnak számot, a rajzait használó szakemberek körében.

     A Debreczeni László vázlatkönyveinek elektronikus reprodukálását és feldolgozását célzó, 2003-ban körvonalazódott, kezdeményezés eredményeképpen ma a teljes rajzhagyaték digitális változatban is elérhető. Ebben nagy segítségünkre volt az anyagi hátteret biztosító Teleki László Alapítvány és természetesen az eredeti anyagot őrző Erdélyi Református Püspökség. Vágyunk, hogy ez az archívum valójában elérje kívánt célját, gyarapítva a Debreczeni-vázlatok felhasználóinak táborát, hozzájárulva ugyanakkor az eredeti példányok kíméléséhez, állagának megőrzéséhez.